Város és Falu Ellentéte:  történelmileg kialakult viszony, amelyben a falunak a városhoz viszonyított rendkívüli gazdasági és kulturális elmaradottsága a falusi dolgozó tömegek és az uralmon levő kizsákmányoló osztályok közti alapvető érdekellentétben fejeződik ki. A város és falu ellentéte a társadalmi munkamegosztás következtében alakult ki, és a kapitalista társadalomban válik a legélesebbé. Gazdasági alapja a parasztság kizsákmányolása. „A kapitalizmus idején a város csupa olyasmit adott a falunak, ami azt politikailag, gazdaságilag, erkölcsileg, fizikailag, stb. csak züllesztette. A szocialista társadalomban a kizsákmányolás megszüntetése és a mezőgazdaság szocialista átszervezése eredményeként megszűnik a város és a falu közötti ellentét is. Ugyanakkor azonban a szocialista tulajdon két formája (össznépi és szövetkezeti-kolhoz tulajdon) miatt még lényeges különbség van a város és a falu között.

           Varsói Szerződés:  az 1949-ben nyílt imperialista céllal létrehozott NATO, majd 1954-től kezdve az NSZK fokozódó remilitarizációja és 1955 május 9-i hatállyal a NATO-ba teljes jogú tagként történt felvétele a szocialista országokat védelmi képességük fokozására kényszerítette.1955 május 14-én Albánia (1968 szeptemberében kilépett a szervezetből ), Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és Szovjetunió államfői Varsóban barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és együttműködési szerződést írtak alá. A szerződő országok kötelezik magukat, hogy kollektív védelmük céljából tett intézkedéseikről tájékoztatják a Biztonsági Tanácsot és intézkedéseiket felfüggesztik, amint a Biztonsági Tanács megteszi a nemzetközi béke és biztonság helyreállítása és fenntartására szükséges intézkedéseket. A Varsói Szerződés hatályát veszti, mihelyt a NATO feloszlik, és életbe lép az európai kollektív biztonságról szóló szerződés. A Varsó Szerződés nyílt, és nyitva áll minden ország számára, amely hajlandó támogatni a békeszerető országok erőfeszítéseit a béke és a biztonság megszilárdítása érdekében. A szerződő országok nemzetközi és védelmi politikájának kialakítása és összehangolására Politikai Tanácskozó Testületet hoztak létre.

           Végtelen és Véges: az objektív világ egymással elválaszthatatlan kapcsolatban álló ellentétes oldalait kifejező kategóriák. Így pl. a matematikában végtelen mennyiségnek nevezzük a szüntelenül növekvő (csökkenő) változó mennyiséget, amely minden előre megadott, bármilyen nagy (kis) mennyiségnél nagyobbá (kisebbé) válhat és válik is. Végesnek mondunk egy meghatározott mennyiséget, amelyhez viszonyítva megnevezhetünk egy másik nagyobb (kisebb) meghatározott mennyiséget. Az objektív világra vonatkoztatva a végtelenség jellemzi:1 a világ térbeli létezését, anyagi rendszerek összességének elvi lezárhatatlanságát. 2. A világ időbeli létezését, az anyag teremthetetlenségét és elpusztíthatatlanságát, örök létét. 3. Az anyag mélységben való mennyiségi kimeríthetetlenségét, tulajdonságainak, kölcsönös kapcsolatainak, létformáinak és fejlődési tendenciáinak végtelen sokféleségét. 4. Az anyag szerveződésének minőségi különneműségét, az anyagi struktúrák szerveződésének mindegyikén az egyes anyagi objektumok különböző specifikus sajátosságokkal rendelkeznek és különböző törvényszerűségeknek vannak alávetve. A végesség egyrészt a végtelenség tagadása, ugyanakkor minden véges objektum a végtelenség megnyilvánulásának a formája. Mint adott meghatározott minőség korlátozott ideig létezik, de az anyag, amelyből a véges objektum áll, s amely megteremthetetlen és megsemmisíthetetlen, végtelen létezéssel bír és csak egyik formából más formába alakul át. Egy adott test létezése felfedezhető a világmindenség bármely távoli régiójában, ahová a test által a más testekkel való kölcsönhatás folyamatában létrehozott anyagi kisugárzások behatolhatnak. Ily módon  a véges magában foglalja a végtelent is, mint ahogyan a végtelen a véges tárgyak és jelenségek számtalan sokasságából tevődik össze. A végtelen és a véges ellentmondásos, objektív egysége teszi lehetővé a végtelen megismerését, jóllehet a gyakorlati tevékenységet és a megismerés minden aktusában az ember csak véges dolgokkal és folyamatokkal találkozik. Minthogy azonban minden véges dologban vagy jelenségben így vagy úgy bennefoglaltatik és megnyilvánul a végtelen – „minden igazi természeti megismerés örökkévalónak, végtelennek megismerése….”

           Világegyetem:  az egész bennünket körülvevő természet, amely térben és időben végtelen, s magában foglalja az anyag minőségileg különböző formáinak számtalan sokaságát. A kutatás modern eszközeivel elérhető határokon belül (3 milliárd fényév) a világegyetemben az anyag egyenlőtlen elosztása, és különféle egységes rendszerek (bolygok, csillagok, galaktikák társulásai) létezése figyelhető meg. Az anyag létezésének vagy strukturális szerveződésének egyetlen konkrét törvénye sem terjeszthető ki az egész világmindenségre, mivel az anyag minőségileg végtelen, és törvényei nem egyneműek különféle téridőbeli viszonylatokban.

           Világ Egysége és Sokfélesége:  a világ egysége anyagiságában rejlik, abban, hogy a világon létező összes tárgyak és jelenségek a mozgó anyag különféle fajai vagy tulajdonságai. A világon semmi sincs, ami ne az anyag konkrét formája, tulajdonsága vagy tulajdonságainak és összefüggéseinek megnyilvánulása volna. A világ egysége a tárgyak és jelenségek egyetemes összefüggésében fejeződik ki: valamennyi anyagfajtának olyan egyetemes attribumai vannak, mint a mozgás, a tér, az idő, az önfejlődés képessége stb., a lét egyetemes dialektikus törvényszerűségei az anyag strukturális szerveződésének valamennyi szintjén érvényesülnek. Ám a világ egysége nem fogható fel úgy, mint felépítésének egyöntetűsége, mint a létező egyszerű végtelen ismétlődése, mintha minden egy forma specifikus törvényeknek volna alávetve. Az anyag strukturális szerveződésének  a természetben számtalan sok minőségileg különböző szintje van, s az anyag minden szinten specifikus tulajdonságokkal, struktúrával rendelkezik és eltérő specifikus mozgástörvényeknek van alávetve. Ma több ilyen szintet ismerünk, s mindegyik más és más méretnek felelnek: atommagok és elemi részecskék, atomok és molekulák, makroszkopikus testek, különböző nagyságrendű kozmikus rendszerek. a természeti jelenségek mennyiségi és minőségi sokfélesége nem leküzdhetetlen akadály megbízható megismerésük útjában.

           Világnézet:  a környező világról alkotott nézetek, fogalmak és képzetek rendszere. A világnézet a szó tágabb értelmében magában foglalja az ember környező világra vonatkozó nézeteinek összességét: a filozófiai, a társadalmi-politikai, az etikai, esztétikai, természettudományos és egyéb nézeteit. Szorosabb értelemben minden világnézet alapvető részét a filozófiai kérdések alkotják. A világnézet legfőbb kérdése a filozófiai alapkérdése. Ennek eldöntésétől függően különböztethető meg a világnézet két alapvető válfaja, a materialista és az idealista világnézet. A világnézet társadalmi létét tükrözi vissza, és az emberi tudásnak az adott történelmi korszakban elért színvonalától, valamint a társadalmi rendszertől függ. Az osztálytársadalomban a világnézet osztályjellegű: rendszerint a hatalmon levő osztály világnézete az uralkodó. A világnézetnek nagy gyakorlati jelentősége van: meghatározza az emberek viszonyát a környező valósághoz, és vezérfonal a cselekvés számára. A természet és a társadalom objektív törvényeit feltáró és a haladó erők érdekeit kifejező tudományos világnézet előmozdítja a társadalmi haladást. A reakciós, tudományellenes világnézet az önmagukat túlélt osztályokat szolgálja, gátolja a társadalmi haladást, a kizsákmányoló osztályok érdekeit védi és elvonja a dolgozókat attól, hogy harcoljanak felszabadulásukért. Következetesen tudományos kommunista világnézet a marxizmus-leninizmus, amelynek filozófiai alapja és elidegeníthetetlen része a dialektikus és a történelmi materializmus. Kifejezi a proletariátus és valamennyi dolgozó érdekeit, amelyek egybeesnek a társadalmi fejlődés objektív törvényeivel.

           Visszatükrözés:  a materialista ismeretelmélet egyik alapfogalma. A dialektikus materializmus megkülönbözteti a pszichikai visszatükrözést, amely a magasan szervezett anyagi sajátossága, és az általános visszatükrözési képességet, amely minden anyag sajátossága. A pszichikai visszatükrözés az objektumoknak az állat és az ember visszatükröző apparátusát ért hatásai; e hatások nyomán fellépő folyamatok analítikus-szintetikus feldolgozása; és e feldolgozás eredményeinek az objektumok helyetteseként, képviselőjeként modelljeként való alkalmazása eredményeként jön létre. A szubjektum tárgyak és tulajdonságaik modelljeinek segítségével tájékozódik környezetében. A pszichikai visszatükrözésnek két oldala van: 1 a visszatükrözés tartalma vagy a képmás.2. ennek anyagi létezési módja, vagyis azok a folyamatok, amelyek utján az objektumok hatása feldolgozást nyer a tükröző-apparátusban. A pszichológiai visszatükrözés tartalmának két alapvető jellemzője van: 1 az izomorfizmus, amely a tükrözőapparátusban keletkezett lenyomat és a ható objektum meghatározott oldala között áll fenn, az egyes esetekben az izomorfizmus a hasonlatosság különböző módján és szintjén lép fel; 2 a tárgyi jelleg. Utóbbi azt jelenti, hogy a szubjektum számára a visszatükrözés során nem receptorainak, idegrendszerének és agyának állapota van adva – miként ezt „fiziológiai” idealizmus képviselői értelmezik – hanem a külvilág objektumainak tartalma. A szubjektum számára a tárgyi tartalom közvetlenül eszmei formában, vagyis a tárgy képmásaként lép fel. Az emberi megismerés minőségileg különbözik az állatok pszichikai visszatükrözésétől: társadalmi természetű, amely a nyelvvel összefüggő tudat meglétében és a külvilág aktív átalakításában nyilvánul meg. Általános visszatükrözési képessége minden anyagnak van.

           Zsidó Vallás: az ókori zsidó törzsek pogány politeizmusából keletkezett, majd időszámításunk előtt a XVII században monoteista vallássá vált. Jellemző vonásai: az egyetlen Jahve istenbe és messiásba (megváltóba) vetett hit, valamint az a dogma, amely szerint a zsidóság isten kiválasztott népe. A zsidó hittételek forrásai: az Ótestamentum (Ószövettség, amelyet a kereszténység elismer) és a Talmud (az ószövetségi könyvek kommentárjainak bonyolult rendszere). A zsidó templomot zsinagógának nevezik. A zsidó vallás – bármennyire hangsúlyozzák is a mai zsidó teológusok e vallás különleges „tisztító” szerepét – tudománytalan és reakciós jellegét tekintve egy  sorban áll a többi vallással. A zsidó vallás Izrael államvallása, a zsidó burzsoá nacionalizmus (a cionizmus) vallási alapja.